Húsvétra hazaértem, és nyolcéves lányomat bezárva találtam egy koromsötét, jéghideg raktárban. „Nem volt hajlandó megosztani a bátyja játékait, ezért leckét adtam neki!” – sikította anyám. Amikor végre betörtem az ajtót, a kislányom a karjaimba rogyott, remegett és zokogott. Anyám gúnyosan rávágta: „Ne színlelj, te hálátlan kölyök!” De két nappal később ő volt az, aki térden állva könyörgött.
1. fejezet: A dér az alapítványon Azt mondják, a magántőkében nem cégeket veszel, hanem azokat az embereket, akik vezetik őket….